fülmonitor rendszerekAmennyiben több előadó is fülmonitort használ, érdemes a rendszert fejben, vagy méginkább papíron megtervezni, hogy ne vesszünk el a részletekben. Mivel a feladat összetettsége rendkívül nagy változatosságot eredményezhet, itt a témát csak magasszintű (elnagyolt) ismertetőkét tárgyaljuk, az ilyen rendszerek tervezése már általában úgyis szakértőt kíván. Néhány szempontot viszont érdemes lehet a szakértőkkel történő egyeztetés előtt átgondolnunk, mert ezzel segítjük munkájukat.

Vezetékkel vagy vezeték nélkül?

Érdemes például azt is végiggondolni, kinek van szüksége vezeték nélküli szettre, és ki az, aki vezetékes fülmonitorral is ellátható, így például csökkentjük a frekvenciahasználatból eredő zajokat és kockázatokat. A vezetékes fülmonitor megvalósítható a vezeték nélküli szetteknél is látott, övre erősíthető egységgel (bodypack), vagy lehetséges az előadó mellé lerakott fülhallgatóerősítővel.

 




Közösen használt vagy továbbfűzött jelek
Sennheiser fülmonitor

Ha többen használnak hasonló feladatkörben fülmonitort, ezeket össze lehet kapcsolni, így akár több eszközt ki is lehet hagyni a renszerből, illetve egyszerűsíthetjük, olcsóbbá tehetjük a teljes rendszert. Ha például vokálosok többen is fülmonitort kapnak, érdemes lehet olyan fülhallgatóerősítőt használnunk, ami egy általános zenekari kevert hangot, és a rákötött mikrofonokat egyenként egy-egy mixbe tudja olvasztani. Így gyakorlatban a keverőből kapnak egy kevert monitorjelet, amiben mindannyian egyenlő arányban szólnak, de a vokálosok mikrofonja is rá van kötve erre a fülhallgatóerősítőre, és mindegyikük egyenként a saját mikrofonját, az általa kívánt mértékben hozzá tujda keverni a kívülről kapott hanghoz. Így mindannyian kiválóan hallják magukat, a monitorkeverőn pedig egyetlen (sztereó esetén kettő) kimenetet kell rájuk felhasználni. Egyetlen ilyen fülhallgatóerősítővel akár négy személyt is elláthatunk egyénileg kevert hanggal.

Hasonlóan felhasznált általános kevert hangot képes kezelni néhány vezeték nélküli fülmonitor szett is. Gyakorlatban ez úgy működik, hogy az adóberendezés bemenetére kötött jelet az eszköz egy-egy kimenetéről tovább lehet fűzni más berendezések bemeneteire.

Fülmonitor és lábmonitor együtt

Ha egy zenekar monitorozását tervezzük, érdemes azt teljes egyészében átgondolni. Van olyan zenész, aki ragasztkodik a fülmonitorához, van, aki pedig ki nem állhatja, mindenképpen lábmonitort szerene. (Ezen a szélsőséges hozzáálláson nehéz változtatni, vannak olyanok, akiket nem érdemes fülmonitort adni, mert a színpadi komfortérzetüket teljesen elrontja. Másknál ez fordítva van, ezt el kell fogadnunk.)

Gyakori ezért, hogy egy-egy zenekarban vegyesen vannak lábmonitorok és fülmonitorok, az elektronikus hangszeresek pedig vagy használnak alaperősítőt, vagy nem. Ez mind befolyásolja azt, hogy hová kell mikronokat elhelyezni, illetve kinek a monitorába mit kell visszakeverni. Ha a gitáros fülmonitort használ és nincs gitárerősítője, akkor a fülmonitor nélküli énekes például nem fogja a gitárt hallani, csak a lábmonitorából. Gondoskodni kell tehát arról, hogy ez keveréstechnikailag megoldható legyen.

Azt is érdemes végiggondolnunk, hogy ki mit hall direktben a színpadon, és az segíti vagy zavarja a feladata ellátásában. Ha például a dobos mellett egy gitáros áll, és a dob nincs plexivel leválasztva, a gitárost zavarhatja a dob, méginkább a cintányérok hangja. A saját vokál éneklését nem fogja tőle rendesen hallani, hamis lesz és erőtlen. Ilyen esetben például érdemes fülmonitort adni a gitárosnak, mert ezzel a zavaró cintányérhangokat el tudjuk tőle szigetelni, és egyúttal a vokál visszahallgatását is meg tudjuk oldani.

altA keverés a fülmonitor origója

Többször említettük már egy-egy félmondatban, hogy a keverésen sok múlik. Ezt minden fülmonitor használó meg tudja erősíteni. Ha nem a megfelelően kikevert hangot kapja, nagyon zavaró, extrém esetben fülsértő is lehet. A helyes arányok beállítása ezért eleinte időigényes feladat. Érdemes rá dedikáltan időt szánni, mert megéri jól beállítani az előadó szájíze szerinti arányokat és hangszíneket. Ez a rászánt idő annyira meghálálja magát, hogy a következő alkalmakkor már töredék ennyi időt kell erre fordítani, a gyakorlat, és a megtanult hangzás újra előállítása sokkal egyszerűbbé teszi a feladatot. Különösen igaz ez, ha olyan keverőt használunk, amin a beállítások elmenthetőek, így a következő alkalommal már szinte megfelelő hangzást fogunk kapni, csak néhány finomhangolást kell elvégezni. A fülmonitor ugyanis a külső hanghatások elszigetelése miatt majdnem tökéletesen ugyan úgy szól egy pincében lévő klubhelységben, mint az Aréna nagyszínpadán vagy a Royal Albert Hallban.

A cél az, hogy mindenki jól hallja azokat a hangszereket, amikre szüksége van, ez pedig igényli, hogy minden hangszer és énekes, bemondó, bejátszó berendezés mikrofonozva legyen, vagy rá legyen kötve a keverőre. Olyan produkcióknál, ahol a hangosítás miatt egyébként nem lenne erre szükség, számolnunk kell ilyen feladattal is. 

A keverési feladatok nagyobb előadások esetén igénylik, hogy a monitort külön keverőről, általában a színpad mellől vagy alól végezze külön stáb. Ez azért is nehéz feladat, mert míg a front hangot keverő (Front Of House - FOH) hangmérnök egyetlen hangzást kell kikeverjen, addig a monitor hangmérnöknek annyi különálló hangzást kell szimultán készítenie, amennyi monitor út van (fülmonitor esetén ez közel annyi, ahány szereplő van).

A sok monitorút miatt a monitokeverés keverőjének sok kimenettel (AUX) kell rendelkeznie, ezért már közepes méretű produkciók esetén nem ritka a 16-24 kimenettel rendelkező nagy mixerek használata. Általában kisebb zenekarok fülmonitorral való ellátásánál a keverő szokott a szűk keresztmetszete lenni.

<<< Vezeték nélküli rendszerek <<<   |   >>> Érvek és ellenérvek >>>

Kosaram

Gyártók

Facebook